"– Ja, ő itt Viki, a trombitásunk – csapott egyet Ricsi a lány fejére óvatosan, aki röhögve meglökte. Nagyszerű, egy ilyen verekedős haverlány. Hurrá!
– Ők pedig – mutatott ránk sorban Ricsi – Neményi, emó, nemtudomki és Ren.
– Karcsi vagyok – szólalt meg vékony hangon „nemtudomki”. :)
– Óriási – veregette vállon Zsolti szegény kilencedikest."
"Reni üzenete: Oké, persze.
Cortez üzenete: Jó, akkor holnap délelőtt Zsoltiéknál.
Reni üzenete: Várj. Virág kérdezi, hogy hozhatja-e Doriánt.
Cortez üzenete:??? Mi?
Reni üzenete: A kutyáját.
Cortez üzenete: Nem más volt a neve?
Reni üzenete: De, először Pete Wentz, aztán Robert Pattinson, de most már Dorián.
Cortez üzenete: Ez kész.:D
Reni üzenete: :)"
"– Végül mi lett a bandátok neve? – kérdezte Virág, még mindig Cortez füzetébe rajzolgatva.
– Jalapeno – felelték a fiúk egyszerre.
– Jaj már, miért nem Pete Wentz? – csettintett Virág csalódottan.
– Emó, ne legyél sötét – rázta meg a fejét Ricsi. A következő pillanatban mindenki egyszerre kezdett beszélni, én pedig mosolyogva néztem őket."
"Cortez halványan elmosolyodott, aztán megölelt... A gyomromban hibernálódott lepkék egyszer csak felébredtek és vadul csapkodni kezdtek. Cortez átölelt, közben megsimította a hajam, én pedig a pulcsiját összekönnyezve(!) néztem a távolban fellőtt tűzijátékot.. Aztán olyasmi történt, ami jogosan kerül be életem legvitatottabb, legérthetetlenebb és legdöbbenetesebb eseményei közé. Még mindig nem tudom, hogy volt... Cortez megsimította a hajam, aztán kicsit eltolt magától, hogy lássa az arcom… Fél kezével még mindig átkarolt, és óvatosan maga felé húzott… Megállt, várva, hogy mit szólok a dologhoz, és a szemembe nézett, én hajoltam közelebb hozzá. Megcsókolt!"
"Anyu nem engedte, hogy frufrut vágjak magamnak. Nem értem, mi ellenvetése van, ha a lánya reggel hétkor ollóval áll a tükör előtt, és kész új frizurát varázsolni magának, amire van úgy hét perce. Na, mindegy."
"A következő pillanatban már repkedtek az alufólia labdák, a tévé továbbra is üvöltött, Kingával együtt, Andris és Robi kergetőzött, én Jacques száját szuggeráltam, hátha le tudom olvasni, hogy mit mesél, merthogy folyamatosan mondott valamit, Ricsi a gördeszkájával próbált ugratni (a tanári asztalra!!!), Gábor pedig az ajtóban őrködött.
Örömmel állapítottam meg, hogy komoly, érett és stabil tizedikesek lettünk."
"Amíg a képeket bámultam, a többiek a sulikezdésről beszéltek.
– Azért szerintem klassz, hogy elkezdődött. Uncsi volt a nyár – vonta meg a vállát Virág.
– Én még bírtam volna. Legalább egy évig – röhögött Zsolti.
– Látod, azt én is kibírtam volna, ha egy évig nem jössz iskolába – szólalt meg egy nyers hang mögöttünk. Hátrafordultam, bár természetesen rögtön tudtam, hogy az osztályunk harmadik és egyben utolsó lánytagja érkezett meg a maga bájos módján.
– Nyerítést hallok, elszabadult egy ló? – nézett körbe „riadt” tekintettel Zsolti, majd hangosan röhögött az eszméletlen poénján."
"Cortez üzenete: De akkor biztos oké a holnap? Nincs más programod? Könyvtár? Múzeum? Könyvtármúzeum? LoL.
Reni üzenete: Nagyon vicces.
Cortez üzenete: :D Na léptem."
"Cortez először mosolygott, majd , amikor rájött, hogy talán Kinga nem viccelt, felment a lépcsőn. Kinga utánarohant, és a pólójáért nyaggatta.
-Most komolyan. Ti milyen suliba jártok? – röhögött Viki jóízűen."
"– Dave, mi a fenéért hoztál magadról egy képet? – mutatta fel a fekete-fehér fotót, amin Dave mosolyog. Ezen mindenki elnevette magát, Dave pedig büszkén meghajolt.
– Szerinted ez vicces? – förmedt rá Kinga.
– Ha senki nem veszi meg, akkor majd én. – mondta Dave.
– Felmayer hallottál már az egoizmus kifejezésről? – szólt a hátsó padban olvasó Arnold."
"– Elégtelenek, tolltartódobálás, tanulószoba, fegyelmezetlenség,
szemtelenkedés, tanóra alatti evés, üres dolgozatok, szaktanári
panasz… – sorolta mérgesen a zsebkönyvébe feljegyzett bűneiket. –
Nagyon nem leszünk így jóban!
Az ofőre persze záporoztak a „de tanár úr, az nem úgy volt” típusú védekezések, és ő egy ideig türelmesen hallgatta, aztán elege lett.
– Most átnézem a naplót, addig lesztek szívesek kulturáltan elfoglalni magatokat.
– Dave, passzold ide a sajtos rudat! – ordította Zsolti."
"Dave a telefonjával felült a tanári asztalra. –Jó, twittelem, hogy
van egy túszunk – közölte.
– Karcsi nem túsz! – szóltam rá nevetve, mert szegény
kilencedikes fiú lefehéredett.
– Ki az a Karcsi? – fordult körbe Cortez.
– Én vagyok Karcsi – mondta Karcsi."
"– Ki a bánat az az Olivér? – kérdezte Dave.
– A barátom – mondta.
A fiúk gúnyosan „húúúú”-ztak egyet, mire Kinga dühösen
magyarázni kezdte, hogy ez igenis komoly dolog és Olivér a legjobb
lovaspólós, és a lovastábor és blablabla.
– Hé, Kingának van barátja, Telivér. Muhahha – ordította Zsolti."
"– Helyes. Egyébként meg rád van írva a bú. Te egy nagy bú vagy!
– Ne hívj így! – kérleltem rémülten, mert azért ez ultraciki becenév lenne.
– Akkor pedig mosolyogj! Örülj! Az emberek szeretik, ha valakire jó ránézni. Mi bajod is pontosan? Jók a jegyeid, elvagy a nyomi barátaiddal, suliújság, olvasókör…
– A barátaim nem nyomik! – feleltem sértetten.
– Ugyan már! Neményi és Virág mellé most összeszedted Harry Pottert is. Tiszta menő társaság.
– Karcsi. A neve Karcsi!"
"– Virág!
- Ajj már! – sziszegte a száját húzva, és felállt. – Ruszló… – kezdte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése