SzJG Idézetek a hatodik könyvből

"Tizenegyedik végére döbbentem rá, hogy a régóta keresgélt „legjobb barát" tulajdonképpen ott volt az orrom előtt, csak amíg én egy emberben kerestem azt, ami számomra a barátság fogalma jelentene, nem vettem észre, hogy ez nem konkrét ideál, ami egy valakiben megvan, és akkor az a nagybetűs Legjobb Barát. Hanem inkább egy puzzle, a darabja szanaszét vannak, és ha együtt látja őket az ember, akkor értelmet nyer az egész. Valami ilyesmit jelenthet a barátság. És ahogy a többieket néztem, rájöttem, nekem ők azok. Ők hatan. :)"

"Miután felvettük old school Ricsit (adidas cipő, cipzáras, állig felhúzott pulcsi, raszta haj és vastag keretes, dioptria nélküli szemüveg) elmentünk a barátnőjéért, alter Virágért (színes kardigán, buggyos fazonú nadrág, valami tarisznyaszerű táska, bazinagy sál, félrecsatolt, hullámos haj és dioptriás szemüveg, mert amúgy nem lát). Hát köbö így festenek ők ketten."

"-Nagyszerű.Álljunk körbe egy gusztustalan bőrkarkötőt, és ujjongjunk,amiért most már a te karodról fog lerohadni-nézett Kinga unottan."

"Karcsi: 5/3 – már megint bezárták a szekrényébe ebédszünetre. A szünet végén szabadítottam ki. Egy elemlámpával olvasott, arra várva, hogy megmentsék. Leleményes srác, már tett a szekrényébe enni- és innivalót is, illetve egy plusz pulóvert arra az esetre, ha éjszakára ottfelejtik. :)"

"-Gyerünk már, vissza a buszra!-dühöngött Máday. Megszámolta a diákokat (megvoltunk mind), és szólt a sofőrnek, hogy indulhatunk.
-Kövesse azt az autót!- utasította Robi, mire mindannyian felröhögtünk.
-Miért?-kérdezte a sofőr?
-Mér' ne?- kérdezett vissza Robi."

"-Izé. Van ott póni?-pislogott Virág.
-Póni? Hogy jön ide a póni?-csodálkozott Dave.
-Hát, a póni az aranyos. Szeretem a pónikat. Vagy úúú. Szeretnék egy pónit!- nézett Ricsire kérlelően, aki csak sóhajtva bólintott.
-Persze, kapsz egy pónit.- legyintett. Ha Virágon múlna, már lenne kis zsiráfja, kismajma, kisbáránya, és egy halom kis állata. Szerencsére nem rajta múlik. Így a PETA is fellélegezhet. :)"

"– Minek öltözzek be?- szenvedtem tovább.
– Csak ismersz alapfilmeket.
– Nem igazán – húztam el a számat. -Illetve- csillant fel a szemem- a Jurassic Parkot láttam. Az kult?
– Igazad van, Reni, öltözz dinoszaurusznak- röhögött ki Cortez, mire rádöbbentem, ez valóban nem túl jó ötlet. De csak tudtam mondani egy kultfilmet. :)"

"Te voltál, Cortez? - kapta a fejét felénk, mert Cortez felállt, és elsétált mellettem.
– Nem, de kidobom a rágóm.
– Azonnal köpd ki! – rikácsolta Farkas kissé hisztérikusan.
– Innen, vagy odamehetek? – torpant meg Cortez."

"- Azt hiszem, kész vagyok- emeltem fel a füzetem.
- Mutasd – vette át Cortez, aztán átfutotta a sorokat, és bólintva rám nézett. – Holnap megírom a dogádat.
- Ne máár. Annyira rossz?
- Sokat gondolkoztam…
- Hogy jó-e a válasz?
- Hogy milyen nyelven írtad – röhögött fel, én meg lesütött szemmel elnevettem magam. Ez van."

"– Reménytelen – nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
– Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok – erősködtem.
– Oké, mutatom, mik vannak – biccentett.
– Azt, azt kérem – mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
– Az egy busz."

"– Felmayer! – szólt Kardos.
– Parancsoljon – nézett fel Dave a kezében tartott mobilból.
– A táblához.
– De Cortez már lefelelt. Minden elmondott Kalácskáról.
– Árvácska! – förmedt rá Kardos.
– Mindegy – legyintett Dave."

"Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét."

"Dupla angol elején Mr. O'Realy megkért minket, hogy válasszunk egy társat, majd üljünk szét kettesével, hogy megoldjuk a feladatokat. Angol órán szabadon választható társ? Öten kiáltották be, hogy „Cortez”. Ricsi, Dave, Virág, Zsolti és Macu.
– Reni – mondta mosolyogva, mire a többiek felhorkantak.
– Ez csalás – rázta a fejét Zsolti szomorúan, miközben feltápászkodtam a helyemről és átmentem a nyelvi előadó utolsó padsorába, hogy beüljek Cortez mellé.
– Sajnálom erősen protekciós vagyok – vigyorogtam.
– Ja, ha én járnék Cortezzel, most engem választott volna. Muhahaha – röhögött fel Zsolti.
– Ha te járnál vele, az lenne a legkevesebb gond, hogy együtt angoloztok – dobta meg Ricsi röhögve egy összegyűrt alufólia labdával.
– Zsolti, utoljára szólok, ülj ide mellém! – utasította Kinga.
– Na, ki a másik protekciós? – mosolyogtam Zsoltira."

"– Rentai, megtudhatnám, hogy mi a probléma és hol van a felszerel… – kezdte Vladár a várva várt oltást, amikor… Amikor fülsiketítő csengetés vágott a szavába, mire mindenki felkapta a fejét.
– Tűűűűz van! Futáááás- pattant fel Zsolti, és nagyon úgy tűnt, akciófilmben érzi magát, még a széke is felborult a lendülettől.
– Nagy Zsolt, azonnal állj meg! – kiáltott rá Vladár idegesen, de addigra Zsolti már feltépte az ajtót, és kiordított a folyosóra, hogy „ Nincs elég mentőcsónak!!!! ” . Aztán kironhant."

"-Tervezel valamit aznapra? – kérdeztem hirtelen, amikor már a sulinál voltunk.
-Nem különösebben – vonta meg a vállát. – Csak két dolgot szeretnék.
-Mit? – néztem felé kérdőn.
-Hogy ne legyen semmi felhajtás. És hogy velem legyél."

"– Felmayer Dávid! – emelte meg a hangját Kinga, miközben odalépett hozzánk.
– Úúú, a teljes nevedet mondta. Menekülj! – tanácsolta Zsolti, mire mindannyian felröhögtünk."

"Antai-Kelemen, csukd be az ablakot. Anélkül, hogy kárt tennél magadban. Menni fog?-nézett gúnyosan Cortezre, aki unottan felállt, és kérdően a tanárra nézett.
-Kívülről vagy belülről?"

"– Mi van itt? A szemben lévő teremben a saját hangomat sem hallom!
– Tessék hangosabban beszélni! – tanácsolta Zsolti, és a beszólását óriási röhögés kísérte.
– Hol van a szaktanár? – forgatta a fejét Farkas.
– Ott – mutatott a tanári asztal felé Andris.
– Hol? – kérdezte furán a tanárnő.
– Ott ül – kontrázott Robi.
– Ne szórakozzatok velem. Kivel van órátok?
– Az új tanárral. Láthatatlan Béla, de mi csak Láthatatlan tanár úrnak szólítjuk. És ott ül az asztalnál – erősködött Andris.
– Bernáth, ez nem vicces.
– Tanárnő, óránk van, ne tessék zavarni – kurjantotta Zsolti.
– Mondja már meg valaki, hogy kivel lenne órátok! Hol egy értelmes diák? Kinga! – állapodott meg a tekintete.
– Monsieur Durand nem jött órára – húzta ki magát Kinga.
– Akkor menj a tanáriba, és szólj. Addig egy hangot se!
– Ne tessék aggódni, Láthatatlan Béla bá' figyel ránk – intett Ricsi.
– Az agyamra mentek – sóhajtott fáradtan Farkas, és nyitva hagyva az ajtónkat, kiment."

"-"S kis szobába toppanék, röpült felém anyám…"
- Kinyitom az ablakot, hadd repüljön tovább.-vágta rá Zsolti."

"– Akkor lássuk, Ricsi mit szeretne elérni az életben -emelte fel a lapot, majd összeráncolt szemöldökkel nézett le rá. – Szeretném megnyalni a könyökömet – olvasta fel Haller. – Ezt hogy érted?
– Eddig nem sikerült – vonogatta a vállát Ricsi.
– Mi? – kérdezte Dave.
– Próbáld meg – vihogott, mire szinte mindenki megpróbálta. Valóban senkinek sem sikerült.
– Nekem majdnem – erőlködött Macu.
– A majdnem nem elég – rázta a fejét Ricsi.
– Na jó, mindenki fejezze be. Jacques, hagyd abba! – szólt rá az ofő. Jacques leengedte a karját, aztán nagyjából helyre állt a rend. – A következő. Virág. Virág azt szeretné elérni az életben, hogy legyen egy saját zsiráfja.
– Ennél ostobább dolgot még nem hallottam – csapott a homlokára Kinga.
– Miért? Gondolj bele! Egy saját zsiri!
– Hol lakna? – kérdezte Dave.
– Nálam. De lenne a tetőn egy lyuk, hogy kinézhessen.
– Zsiráfszag, és még be is áztok. Óriási – forgatta a szemét Kinga unottan.
– Hallod, ti összeilletek – töprengett Macu, Ricsiék felé nézve. – Az egyik zsiráfot akar, a másik meg megnyalni a könyökét."

"– Nincs háttérképed – jegyeztem meg, és magamban azonnal meg is bántam.
– Sosincs – vonta meg a vállát.
– Volt, hogy volt – vágtam rá, mert ezt viszont nem tudtam lenyelni.
– Azt nem én állítottam be.
(…)
– Hívj fel.
– Mármint hívjalak fel? Most?
– Igen.
– Jó – vontam meg a vállam, és benyomtam a hívás gombot.
Cortez végig engem nézett, a telefonjára rá sem pillantott, csak az arcomra figyelt, miközben a szeme sarkában összefutottak a nevetőráncok. A BlackBerryje rezegni kezdett (mindig némára van állítva), a kijelzőn pedig megjelent a nevem , és fölötte egy kép. Lélegzet-visszafojtva meredtem a fotóra. Együtt vagyunk rajta. December 20-án. A suli udvarán. Dave készítette rólunk. Akkor csókolt meg hivatalosan először (a nem hivatalosról nincs kép). Ez a fotó nekem is megvan. És ezek szerint neki is.
– Nincs jelentősége, hogy van-e háttérképem – mondta, amikor kinyomta a saját telefonját."

"Aztán kinyitotta a tanári zsebkönyvét, és kérdőn körbenézett.
– Van valakinek ötlete arról, hogy ki hozta létre a közösségi portálon Gondos tanárnő álprofilját?
– Niiiiincs – kiáltottuk kórusban.
– Sejtettem. Csak úgy megjegyzem, hogy Máday igazgatóhelyettes asszony már rajta van az ügyön, és ha kiderül, ki volt az, komoly büntetésre számíthat. Egyáltalán nem vicces, hogy a „lakhely” mezőbe azt írták: „Periódusos rendszer”, és hogy a magamról mezőben az áll: „atomjófej vagyok, muhahaaha”. Kérlek titeket, ha ismeritek a feltöltőt, szóljatok neki.
Visszatartott nevetéssel néztünk Zsoltira, aki éppen egy rozskiflit vágott ketté.
– Most mi van? – forgolódott ártatlan arccal. Persze, hogy ő volt. A legviccesebb az egészben, hogy Gondos tanárnő álprofiljának már több ismerőse van, mint az igazinak. Ez azért sok mindent elárul."

"– Jó reggelt – köszönt neki a sofőr. Gábor fürkészően nézett rá.
– Ismerjük egymást? – érdeklődött, aztán mondott valami olyasmit, hogy „amióta sulirádiós lett, mindenki köszön neki, ez fura…”. Ezen még jobban röhögtünk, a sofőr pedig kérdőn nézett az utoljára felszálló Mádayra.
– Milyen iskola ez?
– A Szent Johanna Alapítványi Gimnázium – mondta büszkén.
– Kisegítőőő! – üvöltötte Ricsi.
– Pósa, egy hangot se halljak!
– De méér? Nem szégyen ez! – bandzsított Zsolti."

"Kimentem a kapun ,és felnevettem,amikor megláttam.Fél lábbal a gördeszkáját tologatta,és felém tartotta a táskáját.
-Na, Tony Hawk, még mindig imponálni akarsz? -kérdezte elképesztően szép mosollyal.
– Le leszel nyűgözve -erősködtem,és kivettem a kezéből a táskát,majd belenéztem.Bukósisak,térd- és könyökvédő,csuklószoritó…mintha nem bízna a képességeimben."

"– Rendben. Naa – váltottam vissza – , tuti, hogy van valami ciki sztorid.
– Neked? – kérdezett rá hirtelen.
– Beatlest hallgatok, olvasókörre járok, és szeretnk iskolaelső lenni. Soroljam még? – nevettem el magam.
– Nem, ez elég – röhögött fel.
– Te jössz – néztem rá. Cortez csendben gondolkodott, aztán megvonta a vállát.
– Jó, van egy.
– Na végre! – sóhajtottam hálásan, remélve, hogy Corteznek is van egy LL (Lőjetek Le!) szituja, és végre rajta is nevethetnénk.
– Életem összes kosarát tőled kaptam, úgy, hogy a feléről még csak nem is tudsz – nézett a szemembe, mire annyira ledöbbentem, hogy levegőt is elfelejtettem venni."

"Reni üzente: Virág a legjobb barátom, és csak annyi, hogy soha nem kívánhatnék neki jobb barátot nálad. És ezt komolyan mondom.
Reni üzente: Itt vagy?
Reni üzente: Hahó. Ricsi?
Ricsi üzente: Itt. Csak Zokogok. Ez annyira szép.
Reni üzente: Hülye!
Ricsi üzente: Jól van már. Értem. Kösz. Meg minden. Tudod, hogy imádom Emót.
Reni üzente: Tudom.
Ricsi üzente: Csak ne akarna kis zsiráfot, *****us."

"– Szomorú vagy – lépett oda hozzám, és félre söpörve pár cuccot az asztalról, leült velem szemben.
– Nem, örülök, hogy mész, mert tudom, hogy várod. Csak egy kicsit fura lesz. De mindig is utáltam a nyári szünetet, úgyhogy annyira nem borít ki a dolog – magyaráztam. Cortez mosolyogva fürkészett, én meg megvontam a vállam. – Amúgy meg itt foglak várni, szóval siess vissza, jó?
– Itt fogsz várni? Mármint a szobámban? – kérdezte, én meg hangosan felnevettem.
– Nem, mármint itthon, Budapesten. Jaj, érted, hogy értem.
– Persze. De ha itt akarsz maradni, az se gáz, a nagyszüleim kedvelnek, szólok nekik…"

"Pár perc múlva mosolyogva szálltam ki a kocsiból és sétáltam oda a padhoz. Ott voltunk,ahol kicsit több mint egy éve. A második kerület egy magas, eldugott pontján, a kilátónál, ahol annyira gyönyörű a panoráma, hog csak bámultam magam elé.
– Bevált hely, mi? – nevettem fel, amikor Cortez felült mellém a pad támlájára.
– Ja, nagyon – bólintott tettetett komolysággal.
– Sejtettem – viccelődtem tovább, aztán a vállára hajtottam a fejem, és elénk táruló látványt figyelmen kivül hagyva inkább lehunytam a szemem.
– Minden oké? – kérdezte komolyan.
– Kicsit tartok a nyártól – ismertem be.
– Nem kell.
– Megígéred? – kérdeztem zakatoló szívvel.
– Persze. És te?
– Én? – nevettem fel hihetetlenül. – Persze.
– Oké – nézett maga elé, aztán feltett egy kissé váratlan kérdést. – Neményi hazajön a szünetre?
– Igen – feleltem. – De én dolgozni fogok júliusban, szóval nem nagyon fogunk találkozni.
– Aha. Gondolod, nem jár majd be a könyvesboltba? Ott vagy te és egymillió könyv. Minden álma egy helyen – mondta szárazon, én meg elhúztam a számat.
– Arnold a barátom. Mint Karcsi vagy Peti, Virág, Ricsi, Kinga…- kezdtem sorolni.
– Tudom,hogy neked a barátod – rágózott kissé feszülten. – Az a kérdés, Neményinek mi vagy te."

"– Reni, ugye nem gondolod komolyan, hogy el kell kéredzkedned? – kérdezte Arnold, egyáltalán nem normálisan.
– Mi? – kaptam oda a fejem. – Nem, dehogy, csak megbeszéltük. Mármint. Csak mondtam. Hogy tudja. Vagyis – makogtam összevissza, mert szerettem volna elkerülni, hogy erre Cortez válaszoljon. Nem sikerült.
– Mi a probléma? – kérdezte Cortez.
– Talán arról is számoljak be, hogy hová tervezünk menni, miután Párizsból jöttem ide csak azért, hogy Renit felköszönthessem a születésnapján? Esetleg szeretnél látni egy programfüzetet, hogy követni tudd, éppen merre járunk és miről beszélgetünk? Van egy enyhe birtoklási problémád, nemde? – kérdezte Arnold gúnyos mosollyal.
– Te birtoklási problémának hívod – biccentett Cortez. – Én úgy mondanám, „tudni akarom, hová viszi a seggfej a barátnőmet” – mondta, én pedig lesütöttem a szemem. Te jó ég!
– Kultúrált vagy, mint mindig – mondta Arnold tettetett elismeréssel.
– Zavarsz, mint mindig – vágta rá Cortez gondolkodás nélkül."

"– Felmayer, mikor volt a Rákóczi-féle szabadságharc?
Dave felnézett a telefonjából, és indulatosan megrázta a fejét.
– Azt nem tudom, de egy biztos. Nem kaptam róla értesítést!
– Tessék? – kerekedett el a tanárnő szeme.
– Így van – bólogatott Dave, mi pedig visszafojtott nevetéssel hallgattuk. – Nem tudom, mikor lehetett, de nem hívtak meg rá, márpedig igen sok meghívást kapok. Úgyhogy utána nézek ennek a Rákóczi tagnak, és ha bebizonyosodik, hogy szándékosan nem küldött értesítést, én egész egyszerűen kitörlöm az ismerőseim közül! – magyarázta Dave. Az egész osztály röhögött, a tanárnő arcszíne pedig kezdett váltakozni. Először kifehéredett, aztán bevörösödött. Hú, elég ijesztő volt.
– Felmayer! Kifelé!
– Tessék? – csodálkozott Dave.
– Kifelé az órámról!
Dave értetlenül felállt, aztán telefonjával együtt kisétált a teremből. Barka becsapta utána az ajtót, és dühösen ránk meredt.
– Hallatlan!- csóválta a fejét megbántva. A következő pillanatban Zsolti előszedte a zsebében rezgő mobilt, és körbenézett.
– Dave azt kérdezi, kérünk-e valamit a büféből – mondta."

"– Was kostet das zimmer? – kérdezte. [Zsolti]
– Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! – üvöltötte el magát Máday. – Te sose fáradsz el?
– Nein – vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
[…]
Cortez befejezte a beszélgetést, elköszönt tőlük, aztán sóhajtva Zsoltira nézett.
– Oké, egész nap azt kérdezgetted emberektől, hogy „mennyibe kerül egy szoba?” – mondta. Pár pillanat múlva mindannyian dőltünk a röhögéstől.
– Kúl. Beszélek németül! – bólogatott Zsolti elismerően.
– Mit mondtál nekik? – kérdeztem Corteztől.
– Amit mindig, mindenkinek mondunk. Nem százas, ne haragudjanak rá.
– Ez tényleg mindig bejön – nevettem fel.
[…]
– Tudom – vigyorogtam, és beálltam, hogy lefotózzam a többieket. Amikor elkészült a kép, megnéztem a kijelzőt, aztán Haller felajánlotta, hogy csinál még egyet, amin én is rajta leszek.
– Most akkor még egy? – kérdezte Ricsi.
– Utolsó – futottam oda hozzájuk.
– Jól van, Ren, legutolsó – mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, és meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.
– Számolok. Egy, kettő, há… – kezdte az ofő.
– Was kostet das zimmer? – üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez egy ilyen kép lett. :)
[…]
Was kostet das zimmer?: 5/5 – estére mindenki kiposztolta mindenhová, feltöltött képek címe lett, és az is lájkolta, aki nem is értette, mert nem volt ott velünk. No comment. :)"